A Lakers közel sem impresszív startja után nem meglepő módon – sem kevésbé jogosan – máris megkondultak a vészharangok, és elkezdődött a találgatás az arany-lilák playoff-esélyeit illetően. Itt a lényegre már tavaly rátapintott a volt NBA és jelenlegi TNT sztár Charles Barkely, a Lakers ugyanis "with or without Bryant, stinks". Ne legyen kétségünk, ez idén sem lesz másképp. Playoff-esélyek tehát röviden: nincsenek.

Ennél némileg érdekesebb kérdés, hogy Kobe Bryant laker marad-e akárcsak a szezon végéig, vagy a tizenhatszoros bajnok elkezdi a franchise újjáépítését inkább előbb, mint később. Hisz az NBA-ben teljesen megszokott gyakorlat a jó játékosok rossz csapatokból való eltávozása, legyen az csapat-, vagy  játékosdöntés, esetleg konszenzuális. Miért ne lenne ez másképp Mamba esetében?  

A kérdést a napokban feltették magának Bryantnek is, aki határozottan kizárta egy esetleges trade-nek még csak a lehetőségét is, mivel, mint fogalmazott „szélsőségesen lojális” mindenkori munkáltatójához, valamint nem győzte hangsúlyozni, hogy „nem csak dicső években kell kitartani”. Ez így nagyon szép, csakhogy nekünk rögtön eszünkbe juthat két dolog is a sötét múltból, egyrészt a Clippers-flört 2004-ből, valamint a 2007-es év, amikor Kobe nagyidegesen váratlanul cserét kért évközben, majd lehiggadva visszatáncolt. 

Természetesen nem(csak) a lojalitásról van szó, hanem jó pár egyéb szempontról, kezdve azzal, hogy ugyan melyik klasszis akar együtt játszani Kobe-val és annak egójával, ketten már önmagukban egy egész kezdőcsapatot tesznek ki. Ez maximum csak egy nagyember esetében képzelhető el, és az ne legyen Teddy Maci. Emellett nem elhanyagolható tény Bryant 48 milliós szerződése sem, ami jövő szezonvégig szól, plusz az, hogy a játékos már most 36 éves. A Lakers tulajdonképpen az egyetlen csapat, ahol egy öregedő, sérülésből fel(vagy nem)épülő sztárjátékost szignifikáns összegért szerződtethetnek, vegyük például a hátfájós Steve Nash-t, na az milyen jól sült el.  

Úgyhogy nyugodtan dőljünk hátra, és élvezzük az immár kisebbik Los Angeles-i csapat bukdácsolásait, miközben a kosártörténelem második legjobb játékosa tíz évvel ezelőtti önmagát idézi, no nem is annyira a dobott pontok, mint inkább a mezőnykísérletek tekintetében. Legutoljára például 39 pont, 37 dobásból. Hurrá.