Stephon Marbury kínai karrierjének fontosabb állomásairól a világ minden táján értesülhetnek a kosárlabda rajongók. A játékos közel 900 NBA meccsel a háta mögött tette át székhelyét az ázsiai országba, ahol Yao Ming óta európai szemmel nézve is hihetetlen népszerűségnek örvend a sportág. Néhány éve volt szerencsém ellátogatni Pekingbe, ahol az első kosárlabdával kapcsolatos élményem egy hatalmas Durantulla versus The Black Mamba feliratú plakát volt a Wangfujing sugárúton. Ezt követően már nem is okozott különösebb meglepetést, hogy az éppen akkor zajló Dallas-Miami döntőt mindenhol (értsd: szálloda, étterem, teázó) élőben közvetítették és a helyiek olyan elánnal nézték a meccseket, mint itthon a labdarúgó Bajnokok Ligája fináléját. E mellett minden parkban volt négy-öt kosárpálya, ahol folyamatosan játszottak a helyi fiatalok (focipályákat nem is nagyon láttam).

Ebbe a kosárimádó közegbe érkezett a Starbury becenévre hallgató kosaras 2010-ben, először a közismert Shanxi Zhongyu a Foshan Dralions csapataiban próbálkozott, majd a pekingi kacsák (korábban a csapatot erősítette a zsákológép irányító, Steve Francis is) között lelt igazi otthonra és érte el azt, amit hazájában csak ideig-óráig sikerült: szupersztárrá vált. Hősünk a Beijing Ducks csapatával azóta háromszor is bajnoki címet ünnepelhetett. Az első trófea megszerzését követően, - mivel az MVP címet idegenlégiósként nem kaphatta meg - mintegy kompenzáció gyanánt rögvest díszpolgárrá avatták és szobrot is emeltek neki a kínai főváros egyik parkjában.

Azt hittem, hogy a játékost övező hype elérte a csúcsát, amikor a pekingi Broadwayn bemutatták az „I was Marbury” című musicalt. A darabban az irányító önmagát játszva mutat példát a kínai fiataloknak és olyan örökérvényű igazságokra hívja fel a nézők figyelmét, hogy „Éld meg a pillanatot. Légy pozitív. Higgy önmagadban és ne másokat utánozz.” Ja, és ez nem vicc, itt egy jelentet a darabból:

Aztán gyorsan kiderült, hogy a szobor és musical után is vannak további tartalékok a kínai ötletgyárosokban. A New York Post  év elején egy olyan eseményről számolt be, ami tényleg csak egy kommunista országban történhet meg a XXI. században. Exkluzív bélyegsorozatot adtak ki Marbury arcképével. A játékos elmondta, hogy még mindig jóleső borzongás járja át a testét, ha arra gondol, hogy a világ minden tájára postázhatnak küldeményeket az ő bélyegjét használva, ez pedig hatalmas elismerése annak, hogy milyen messzire jutott a Coney Island-i sport gimnáziumból indulva. Ezzel az állításával - a földrajzi távolság szempontjából legalábbis - nehéz lenne vitatkozni...

A fentieket követően, múlt héten a kosaras arról számolt be az egyik kínai közösségi oldalon, hogy Peking belvárosában megnyílt a saját múzeuma, "The house of Marbury" néven. A 300 négyzetméteres létesítményben a látogatók végigkövethetik a játékos életét, a brooklyni gyermekévektől kezdve egészen a pekingi sikerekig. A múzeumban a korábbi csapatának mezei mellett egy életnagyságú Marbury viasz-szoborral is szembetalálkozhat az óvatlan látogató.