"Ha üresen vagy, dobd rá, különben Pop lecserél. Mindegy, hogy bemegy-e, de el kell vállalni."
Ezt magyarázta a taxisofőr már a reptérre hazafelé menet San Antonióból, miközben a "hülyerendőrt" szidta, az ugyanis leállt a négysávos autópálya közepén. Történt ugyanis, hogy a szokásos csevejgés után említettem neki, hogy New Jerseyből jöttem egy konferenciára, és tegnap voltam a meccsen. Mármint a Spurs meccsén, mivel ez az egyetlen proficsapat az 1.4 milliós városban. Austin Daye-ről és Danny Greenről dumáltunk, előbbi a Spurs kilencedik embere, miután a rettenetesen gyenge Detroit Pistonsba nem fért be, utóbbi a Lebron James féle első Cavaliers csapatba 20 meccs után nem kellett. Hogy aztán a 2O13-as nagydöntőben (egy ljubjanai kitérő után)25 darab hármast dobva megdöntse Ray Allen rekordját. Vagy soroljuk még a második kör végén választott Ginobilitől, a szinten senkinek sem kellő húszéves francia irányító Parkerről, vagy a 66 meccséből 59et elvesztő Charlottetól súlyproblémák miatt elzavart Boris Diawig. Nagyjából ennyi a Spurs: 5 bajnoki cím 15 év alatt, 18 éve folyamatosan a rájátszásban, 36 évből 28 idényben pozitív mérleg.
Tony Parkert eddig különösebben nem kedveltem. Arrogáns kis mitugrász, rossz kinti dobó, aki Duncan árnyékából kibújva nyeri itt a bajnoki címeket, miközben nincs a liga legjobb 5 irányítója között. Nagyjából ez volt róla a véleményem. Szombat estig, amikor is egy Messi szintű és sebességű produkcióval rukkolt elő, majd mellesleg kiderült, hogy idén 63%kal magasan vezeti az NBA-t a hárompontosok tekintetében. Talán még az évi 2O millió dollárt kereső korábbi All Star irányító Deron Williamst lehetne megkérdezne a témában, feltéve, ha leállt már a Sebők Vilmos nevű magyar futballistára jellemző forgással, amit védekezés címén adott elő. Parker nagyjából azt csinált a pályán amit akart, 22 pontig és 7 gólpasszig jutott, de élőben ez kb 45-tel ért fel. Bármikor képes volt megbontani a védelmet és tisztára játszani a társakat, játszi könnyedséggel téve mindezt. A közönség nagy része (a mezek eloszlása kábe Duncan 35% Parker 35%, Manu 18%, Leonard 12% volt) csak a harmadik negyed közepén ijedt meg, amikor is egy betörésnél Tony a földön maradt úgy fél percig. Persze, hogy a 38 éves Tim Duncan volt az első, aki odarohant.
Tim Duncan, Reggie Miller után szabadon csak „Old Man River Walk” (a becenév Duncan 18 NBA-ben eltöltött idényére, nomeg a várost kettészelő San Antonio folyó híres parti sétányára utal). Duncant nem kell bemutatni, ötszörös bajnok, a szakértők szerint minden idők legjobb erőcsatára, az NBA történelmének 10 legjobb játékosának egyike. Mégsem ezért emelném most ki, hanem azért az alázatért, amit ekkora névként a pályán mutat. Keveset játszik, nagyjából 28 percet :szombat este 25 perc alatt 7 pont, 10 lepattanó, 7 gólpassz, 4 blokk és 3 labdalopás volt a mérlege, tökéletes védekezessél Brook Lopez 2013-as All-Star center ellen, aki (ha még emlékeznek a magyar kosárlabda rajongók Czigler Lászlóra) 6 pontot szerencsétlenkedett össze.
A kopaszodó úriember, Manu Ginobili, az argentin zseni melegít egy korongpárnán. A mellettem ülő fiatal srác állítása szerint mindig ezt csinálja.
A másik nagy öregről csak röviden: a sokat melegítő (lásd kép) Manu Ginobili leginkább halványan játszott, bár 2-3 passza láttán felhördült a majd 19ezres közönség. Persze, ő is csak 25-30 perceket játszik, főleg a második meccseket (előző este Minneapolisban vendégeskedett a Spurs) már kevésbé bírja. Ilyenkor persze semmi pánik, jön egy Diaw, vagy egy Danny Green, vagy éppen Kawhi Leonard.
Kawhi Leonard, akit sokan csak a tavalyi nagydöntő MVP-jeként ismernek. Azt kevesebben tudják, hogy a Spurs a 2011es draft után a Popovich kedvenc George Hillért cserélte el. Az óriási lapátkezeiről ismert negyedéves játékos a jelent és a jövőt képviseli San Antonióban. Már újonc évadjában a liga egyik védőjévé küzdötte fel magát, majd rendkívül sokat fejlődött a kinti dobásokban is. A meccsen 19 kísérletéből 9et értékesített, 9 lepattanóval egyetemben. Az mindenesetre szemmel látható volt, hogy Parker sokat keresi a labdákkal. Az egy-egy elleni játékok még nem mindig jönnek össze neki, de a meglehetősen indiszponáltan játszó, sokszoros All-star Joe Johnsont lejátszotta a pályáról. A szakírók úgy vélik, hogy bár már a tavalyi nagydöntős MVP díj után járt volna neki a szerződéshosszabbítás (5 év 90 millió dollár), a Spurs rábeszéli, hogy várja meg az idény végét, amivel 8 milliót takarítanak meg. A nyomós érv pedig „csak” NBA rajongóknak rossz hír: Ginobili és Duncan is visszavonul az idény végén.
A képen a Spurs törzsszurkolói a Baseline Bums (azaz az „alapvonalmenti csórók”) láthatók.
Végezetül: kiértem a reptérre, Daye 6 dobásából egy ment be, viszont játszott 13 percet. Danny Green a padról beszállva 10ből 8as lőlappal és 5db hármassal 21 pontig jutott, ezzel ő lett a meccs embere. Erre mondja, a művelt san antoniói, hogy GO SPURS GO!
emá
