A héten az NBA Instagram és Twitter oldalán megjelent három fotó, amellyel a liga első fekete bőrű játékosai, Earl Lloyd, Nat Clifton és Chuck Cooper előtt tisztelegtek. Nekik, és az általuk elindított folyamatnak köszönhetjük, hogy az amerikai kosárlabda bajnokság olyan lett, amilyennek gyermekkorunk óta ismerjük.
Nathaniel Clifton játékjogát 66 évvel ezelőtt a New York Knicks csapata vásárolta meg a Harlem Globetrotters-től. A 203 cm magas, Arkansas-i születésű erőcsatár leigazolása az egyik legfontosabb momentum volt a kosárlabda evolúciója szempontjából, enélkül a lépés nélkül ma egész biztosan másképpen mutatna szeretett játékunk. Clifton volt ugyanis az első fekete bőrű játékos, akit leigazolt egy NBA csapat (korábban is voltak próbálkozók, de szerződést senki nem kapott). A visszaemlékezések szerint Clifton meglehetősen unortodox jelenség volt az általában vékony és pocakos sápadt arcúak között, az elbeszélések alapján Kawhi Leonardéhoz hasonló pókkezekkel rendelkezett, ezért télen visszafogott, 4XL-es méretű kesztyűt hordott. Az első évében máris története első fináléjába vezette a csapatot, majd 1957-ben, 34 évesen az All-Star keretbe is meghívást kapott, két éve pedig poszthumusz beválasztották a Kosárlabda Hírességek Csarnokába.
Clifton volt az első fekete bőrű igazolás, azonban mégsem ő volt az, aki elsőnek pályára lépett a ligában. A 1950-51-es szezonban ugyanis először Earl Lloyd mutatkozott be az Washington Capitols csapatában, majd négy nappal később, november 4-én eljött Clifton ideje is. Ezzel ők lettek az első két afroamerikai játékos, akik pályára léptek az NBA-ben. Érdekesség, hogy színesbőrű kosaras már korábban is volt a legjobbak között, méghozzá a japán gyökerekkel rendelkező, jelenleg 92 éves Wataru Misaka, akit még 1947-ben draftolt a New York Knicks. A lenti videóban Lloyd mesélt arról, hogy milyen érzés volt elsőként pályára lépni a fehérek uralta ligában.
Az első afroamerikai, akit a drafton keresztül került az NBA-be Chuck Cooper volt, akit a második kör második helyén választott ki a Red Auerbach által vezetett Boston Celtics. Érdekesség, hogy előtte ő is a Globetrotters-ben pattogtatott. Összesen hat szezont húzott le a legjobbak között, a játékoskarrierjét követően pedig Pittsburgh város közparkjainak fejlesztéséért felelt, ebben a szerepben is ő volt az eső színesbőrű az USA-ban.
Lloyd, Clifton és társaik pályára lépése hatalmas áttörésnek számított egy olyan korban, amikor a fekete amerikaiaknak még évekig a fehérektől elkülönített mellékhelyiséget kellett használniuk és a tömegközlekedési eszközökön is csak a kijelölt helyeket foglalhatták el, kevés szabad ülőhely esetén pedig kötelezően át kellett adni a helyüket a fehér utasoknak. A kosárlabda egészen eddig a pontig a fehérek sportjának számított, azonban az atletikus fekete játékosok megjelenése néhány év alatt gyökeresen megváltoztatta a játék képét és a hatvanas évekre már a legtöbb sztár az afroamerikaiak közül került ki, a szurkolók pedig rajongtak a korábbinál nagyságrendekkel látványosabb játékért. Ennek ellenére sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a tulajdonosok között volt egy hallgatólagos megállapodás arra vonatkozóan, hogy négynél több színes bőrű játékost nem szerepeltetnek a csapatukban.
Mindenesetre a két és fél emberöltővel ezelőtti események elindították azt a folyamatot, aminek eredményekén ma már szinte lehetetlen elképzelni, hogy anno csupa fehér srác rohangált a kosárpályán. A velem egyidős korosztály már Jordan, Pippen, O'neal, Kobe és James játékán nőtt fel, és kis túlzással az számított meglepetésnek, ha csapatonként volt egy igazán domináns fehér játékos, mint például Nowitzki, Nash vagy Ginóbili. A 180 fokos fordulatot remekül számszerűsíti, hogy az 1949-50-es bajnokságban még a játékosok 100%-a fehér volt, míg 2011-ben már 78% fekete, 17% fehér és 4% spanyol-ajkú volt az arány. Végezetül egy kis ízelítő a korszak kosárlabdájából: az 1951-es - valaha volt első - All-Star meccs összefoglalója.
