A Dallas Mavericks tulajdonosa, a milliárdos Mark Cuban NBA-karrierje méltán elhíresült eszement kommentjeiről és kritikáiról, nem kímélve játékost, bírót, edzőt, komisszárt, vagy akár egy egész kosáruniverzumot. Legutoljára talán a vébé idején kaphattunk fel a fejünket, mikor Paul George horribilis sérüléséből sajátos logikai érzékkel deriválta egy NBA-világbajnokság gondolatát. Hisz ha amúgy is World Champion-nek nevezi magát a mindenkori bajnok, akkor csak mi lehetünk a legjobbak, nem? De. És a hamburger is finomabb, mint a szabolcsi töltött káposzta, nem? Nem. A pulyka meg a legundorítóbb állat, csak mondom.
Így van ez, és a globalizmus fenegyerekei között nem is ő a legrosszabb, plusz általában busásan megfizet a kommentárokért büntetés formájában, az összegből lassanként kiképezhetnék a kurd ellenállást. Olyan is van azonban, hogy Cuban konszolidáltabb napjain egészen épkézláb ötletekkel rukkol elő, amiket azért érdemes meghányni-vetni, és főleg, gondolatai mögé tekinteni, árgus szemekkel keresve a manót az aranybödönnel.
Az ugyebár mindenki számára világos, hogy a nyugati konferencia összességében jóval erősebb a keletinél, ahogy az is tiszta, hogy emberemlékezet óta így van ez, konkrétabban Jordan chicago-i lelépte óta, tehát durván tizenhat(!) éve. A sok értehető ok mellett azért mégiscsak furcsa ez a tendencia, lévén, hogy az NBA (és más amerikai major sportok) franchise-rendszere amellett, hogy virágzóan profitábilis, egyszerre szocialista is, hisz a fizetési sapka, draft lottery és egyéb más kollektív szabályozásoknak hála, az utolsókból elsők lesznek, így a rossz csapatoknak elvileg átlag 4-5 év alatt minden esélyük megvan a csúcsra jutásra. Lásd az Oklahoma City útját az expansion drafttól a nagydöntőig.
Az utóbbi években azonban egyes ligaközeli szakértők és diszponensek megunták a várakozást, és különböző alternatívákat kezdtek mérlegelni, annak érdekében, hogy a rendszert igazságosabbá tegyék. Cuban most ebbe a beszélgetésbe kapcsolódott bele. Ötlete rém egyszerű, szerinte nem a konferenciákat kell eltörölni, vagy egyesített eredményeket venni alapul, mivel a geo(bel)politikai és televíziós-piaci viszonyokat egyszerűen nem lehet felrúgni. Ehelyett azonban csapatokat lehetne cserélni, négyet nyugatról, négyet keletről, és Cuban már azt is tudja, melyeket pontosan. Nem meglepő módon a sor a Dallas-szal kezdődne, melletük még a San Antonio, a Houston és a New Orleans is pakolhatna, keletről pedig a Chicago, a Detroit, a Milwaukee és az Indiana költözne.
Ha ez szcenárió megvalósulna, az erősebb nyugati csapatoknak gyerekjáték lenne nemcsak a playoffba jutás, de valószínűleg kiemeltként, minimum egy körig pályaelőnyt is élveznének. Tehát Cuban egyértelműen jót akar magának, mégha a Dallas-t nem is vesszük a legjobbak közé, keleten biztos bejutók, nyugaton viszont bizonytalanok. De van más probléma is. Miért pont ezek a csapatok menjenek át? Mi van a Memphis-szel, vagy a Minnesota-val? Ezek a városok keletebbre vannak, mint Texas. Aztán Detroit és Indiana keleti időzónában fekszenek, nyugatra kerülésükkel azonban nem így is bánnának velük, a televíziós közvetítések kezdési időpontja súlyosan kitolódna, amivel a nézettség is visszaesne. És mi van, ha egy szép napon megfordul ez a misztikus tendencia, és tartós keleti erőfölény képződik? Majd mindig visszarakosgatják a csapatokat a kívánt balansznak megfelelően? És a sporttörténelem? A hagyomány? A genius loci? Na de elég a kérdésekből, vár a tölti-kápi.
