Tegnap éjjel hosszú, igazából felfoghatatlanul hosszú harc után távozott az élők sorából Stuart Scott, az ESPN Sport Center kulcsfigurája, az amerikai sportújságírás meghatározó alakja. Csupán 49 éves volt.
A(z ESPN amerikát nem követő) magyar nézők a NBA nagydöntők ceremóniamestereként figyelhettek fel a kellemesen markáns hangú úriemberre, minimum az elmúlt tíz-plusz év során volt David Stern állandó konferansziéje. Szakmai munkásságának jelentőségét már önmagában ez a tény is jól jelzi, de a pódiumon innen, a kamerák előtt, gyakorlatilag ő tette az ESPN SC-t azzá, ami, miközben olyan figurákkal készített exklúzív interjúk egész sorát, mint Micheal Jordan vagy Barack Obama. Kálmánolgikusan szólva, ő volt a sportújságírás Larry Kingje.
Scott 1965-ben született Chicago-ban, majd a North Carolina egyetemen megszerzett diplomájával három különböző déli csatornánál dolgozott, mielőtt 1993-ban szerződtette volna az ESPN, ahol karrierje nemsokára révbe is ért. Különleges humora mellett elképesztően színes egyénisége igazi családtaggá tette az ESPN family-ben on és off the set, és ez nem csupán amerikai habcsók. Ha valaki megnézi hogyan búcsúztatták kollégái, semmi kétség nem marad benne efelől.
Én most viszont valami másra hívnám fel elsődlegesen a figyelmet, mégpedig saját magára, aki minden megemlékezésnél többet árul majd el az emberről. Ez a beszéd fél éve készült, azután, hogy harmadjára támadta meg szervezetét a rák, azután, hogy több, mint 60 kemoterápián és 3 műtéten volt már túl. Mindeközben folyamatosan dolgozott, és a küzdősportot sem adta fel. Nem egyszer egyenesen a korházból ment felvételre, majd edzésre, hogy aztán újra visszatérjen egy olyan kezeléshez, amiről az átlagembernek semmi fogalma. Egy fiatal és egy felnőtt lánya mellett, két nővére, barátnője és szülei gyászolják. Nyugodjon békében. A csávó kúl volt, igazán kúl, az ő szavaival élve "as cool as the other side of the pillow."